22 - USA és a Szovjetunió kapcsolata (II világháború és
- 格式:rtf
- 大小:58.33 KB
- 文档页数:2
USA és a Szovjetunió kapcsolata (II. világháború és hidegháború)
1939. szeptember 1-jén Hitler megtámadta Lengyelországot, alig két hét múlva, szeptember 17-én a Szovjetunió is megtámadta Lengyelországot. A Molotov-Ribbentrop paktum értelmében Sztálin és Hitler felosztotta egymás közt Közép-Kelet-Európát.
1940. tavaszán Hitler Nyugat-Európa felé indult, az angliai légicsatában azonban alulmaradt, ezért elmaradt Anglia inváziója (Seelöwe/Oroszlánfóka-hadművelet). Mussolini új frontokat nyitott Afrikában és a Balkánon, de a folytonos kudarcok miatt a németektől kért segítséget. Ekkor a Szovjetuniónak még nem volt szövetségi kapcsolata sem az USA-val, sem Angliával.
1941. június 22-én a Barbarossa-hadművelet értelmében Hitler megtámadta a Szovjetuniót, ezért Amerika és a britek fegyveres segítséget küldtek Sztálinnak. Ez év nyarán Churchill és Roosevelt egy hajón aláírta az Atlanti Chartát, melyben leszögezték a háború utáni helyzet rendezését. Ehhez csatlakozott a Szovjetunió is. Ez volt az antifasiszta koalíció első lépcsőfoka.
1943. november vége-december eleje, teheráni találkozó. Sztálin, Roosevelt és Churchill megegyezett egy második front megnyitásáról Európában. Churchill a Balkánt nevezte meg lehetséges helyszínként, Sztálin pedig Normandiát (Overlord hadművelet-partraszállás/D-nap, Normandia). Emellett Sztálin leszögezte, hogy megtartja a meghódított területeit, Lengyelországot pedig Németország rovására pótolják.
1945. február vége, jaltai konferencia. Churchill, Roosevelt, Sztálin nyilatkozatot adott ki a felszabadított Európáról, melyben megnevezték a demokrácia támogatását. Megállapodtak abban, hogy Németországot meg kell büntetni, és megszállási övezetekre kell osztani. Sztálin aláírta, hogy az európai harcok után 3 hónappal besegít a Japán elleni háborúban. A szovjet hadsereg által megszállt területeken, nagyjából az Elbától keletre kialakult a szovjet típusú rendszer, más néven a jaltai-rendszer.
1945. május vége-június elején ismét találkozott a három nagyhatalom vezetője: Sztálin, Roosevelt halála miatt Amerikát Truman képviselte, míg Angliából a Munkáspárt győzelme miatt Attlee volt jelen. Megbeszélték, milyen megszállási övezetekre osztják Németországot, Berlint és Ausztriát. Tárgyaltak a háborús bűnösök elítéléséről és felelősségre vonásáról, illetve a náci szervezetek felszámolásáról.
1945. szeptember 2-án Japán kapitulált, így a háború véget ért. A két igazi győztesnek a Szovjetunió és Amerika számított, őket szuperhatalmaknak nevezzük. Az antifasiszta koalícióban a feszültség egyre nőtt. A Szovjetunió katonailag volt nagyon erős, hiszen 12 milliós hadsereggel rendelkezett, míg az USA gazdaságilag fejlődött óriásit, hiszen területén nem voltak harcok, Pearl Harbort leszámítva. Így a két hatalom lassan sodródott a hidegháború felé. A két szuperhatalom, illetve a köréjük csoportosuló hatalmak befagyasztották a kapcsolatot egymással, ezt nevezzük két pólusú/bipoláris világnak. A két oldalon kétfajta életforma, kétfajta gondolkodásmód, kétfajta ideológia alakult ki. Minimális gazdasági kapcsolat volt egymás közt, katonai tömböket alakítottak ki. Először a NATO-t 1949 áprilisában, majd a Varsói-szerződés (1955) értelmében a Szovjetunióban is egyet. Arra törekedtek, hogy egymás közt tényleges konfliktus ne alakuljon ki. A regionális konfliktusokban részt vettek, vagyis az ellentétes oldalakat támogatták katonailag és gazdaságilag. Így megindult egyfajta fegyverkezési verseny, mindkét oldal rendelkezett rakétával, illetve atombombával is! (1949-ben a Rosenberg házaspár kijuttatta az atombomba terveit az USA-ból a Szovjetunióba.) Ez volt a kölcsönös elrettentés doktrínája, vagyis arra törekedtek, hogy a többi hatalmat elrettentsék a támadástól. Ez a folyamat gátolta a turizmust és nehezítette a családi kapcsolatok tartását. A cél a kölcsönös hisztériakeltés és a másikról az ördögien gonosz képének kialakítása volt. Előfordultak enyhülési periódusok és mélypontok. Az első enyhülés Sztálin halálakor, 1953-ban mutatkozott. A mélypont a '60-as-'70-es évek idején zajló kubai rakétaválság volt, amikor hajszálra voltak a támadástól; mindkét fél felsorakozott a Karib-tengeren és csak az utolsó pillanatban fordultak vissza.
Kibontakozás 1946. márciusában Churchill Fultonban beszédet mondott, melyben említést tett egy esetleges vasfüggönyről, mely később valóban megvalósult szögesdrót formájában. Ettől keletre terjeszkedhetett a Szovjetunió.